Az Ön kosara üres
Ft 15,000 FELETTI VÁSÁRLÁS ESETÉN A SZÁLLÍTÁS INGYENES!
Ft 15,000 FELETTI VÁSÁRLÁS ESETÉN A SZÁLLÍTÁS INGYENES!
Az amigdalin természetes cianogén glikozid, amelyet először a 19. században izoláltak keserűmandulából (mandulafa, Prunus dulcis). Főként a csonthéjas gyümölcsök magjaiban, különösen a sárgabarackban, de az őszibarack, a szilva, az alma és a cseresznye magjaiban is megtalálható (Thodberg et al., 2018). Kémiailag D-mandelonitril-β-D-gentiobiozid (1. ábra). A szervezetben fokozatosan benzaldehiddé, glükózzá és hidrogén-cianiddá (HCN) hidrolizálódik (He et al., 2020). Az amigdalint gyakran összetévesztik félszintetikus formájával, a „laetrillel” (kereskedelmi elnevezés). A laetrilt először 1952-ben szintetizálta ifjabb Ernst T. Krebs, aki ezzel a módosítással — egy glükózmolekula hozzákapcsolásával — kívánta növelni a hatásosságot, és B17-vitaminnak nevezte el (He et al., 2020; Milazzo et al., 2015). Az amigdalin és a laetril az 1960-as és 1970-es években vált népszerűvé állítólagos rákellenes szerként. Becslések szerint 1978-ig az Egyesült Államokban körülbelül 70 ezer beteg részesült laetrilkezelésben, mielőtt a hatóságok betiltották a behozatalát. Egyes országokban azonban továbbra is hozzáférhető maradt, például Mexikóban, illetve az USA egyes államaiban végstádiumú betegek számára (Milazzo et al., 2015). A hagyományos kínai gyógyászatban az őrölt keserű sárgabarackmagot („xing ren”) évszázadok óta használják, de nem elsősorban daganatos betegségek ellen, hanem főként légúti panaszok kezelésére. Köhögés- és asztmacsillapító, köptető, valamint hashajtó hatást tulajdonítanak neki. A keserű magokból készült főzeteket kis adagokban adták hörghurut, asztma, szamárköhögés vagy székrekedés esetén. A keleti hagyományos gyógyászat ezeket a magokat keserűnek és enyhén mérgezőnek tartotta, ezért óvatosan, gyakran a toxicitás csökkentését célzó hőkezelés, például pörkölés vagy főzés után alkalmazta őket (Tang et al., 2024). A tüdőbetegségeken kívül különböző kultúrák népi gyógyászatában a sárgabarackmagot bizonyos bőrbetegségeknél is használták, Kínában például vitiligo vagy lepra esetén, továbbá fájdalomcsillapításra (He et al., 2020). A B17-vitamin hívei gyakran említik azt a széles körben terjedő állítást, hogy a nagy mennyiségű sárgabarackmagot fogyasztó hunza nép körében kivételesen ritka a rák, ez azonban nem igazolt anekdota (Petersen and Markle, 1979).
A sárgabarackmag olajban és fehérjében gazdag, emellett cianogén glikozidokat, elsősorban amigdalint tartalmaz. A keserű sárgabarackmag szárazanyagának körülbelül 46–53%-át zsírok alkothatják; az olaj főként egyszeresen telítetlen olajsavból és linolsavból áll. Fehérjetartalma körülbelül 25%, emellett mintegy 10% szénhidrátot és rostot tartalmaz (Akhone et al., 2022). A jelentős mikrotápanyagok közül kis mennyiségű E-vitamin és különféle polifenolok vannak jelen, például klorogénsav és kávésav, a flavonoidok közül kvercetin és rutin, valamint procianidinek, amelyek hozzájárulnak az antioxidáns aktivitáshoz (Akhone et al., 2022; Cheaib et al., 2018). Maga az amigdalin a mag tömegének változó hányadát teszi ki, a sárgabarack fajtájától függően. Keserű, vad típusokban koncentrációja elérheti az 5% körüli értéket, akár körülbelül 5,5 g-ot 100 g magban, míg a termesztett sárgabarack édes magvú fajtáiban a tartalom nagyságrendekkel alacsonyabb, néhány tized százalék vagy annál is kevesebb lehet (Femenia et al., 1995). Az elemzések a keserű sárgabarackmagban jellemzően körülbelül 20–30 mg amigdalint mutatnak ki 1 g szárazanyagra számítva (Alpaslan and Hayta, 2006). Az amigdalin mellett kisebb mennyiségben a rokon monoglikozid, a prunazin (mandelonitril-β-glükozid) is jelen lehet (1. ábra), amely tulajdonképpen az amigdalinmolekula „fele”. A sejtek sérülésekor, például a mag elrágásakor, a β-glükozidáz enzim hatására az amigdalin fokozatosan, prunazinon keresztül benzaldehiddé és HCN-né bomlik. A benzaldehid adja a zúzott keserűmandula és sárgabarackmag jellegzetes keserűmandula-aromáját (Jaszczak-Wilke et al., 2021); a hidrogén-cianid erősen mérgező gáz, amelyet azonban a szervezet bizonyos mértékig tiocianáttá alakítva képes méregteleníteni (Jaszczak-Wilke et al., 2021). A sárgabarackmag az amigdalinon kívül más anyagokat is tartalmaz, köztük említést érdemel a β-szitoszterol és egyéb fitoszterolok az olajfrakcióban, valamint ásványi anyagok, például magnézium, foszfor, kálium és vas (Akhone et al., 2022).
1. ábra. Kajszibarack (Prunus armeniaca L.) és a magjaira jellemző cianogén glikozidok.
Az amigdalin elsősorban állítólagos rákellenes hatásairól vált ismertté, amelyek miatt használata elterjedt a hivatalos orvosláson kívül. A feltételezett daganatellenes hatásmechanizmus azon az elképzelésen alapul, hogy az amigdalin molekulájából a szervezetben cianid szabadul fel, amely szelektíven pusztítaná a daganatsejteket (Carbone et al., 2025; Jaszczak-Wilke et al., 2021). A cianid gátolja a citokróm-c-oxidázt, vagyis a mitokondriális légzési lánc IV. komplexét, ezáltal blokkolja az elektronok oxigénre történő átadását, és leállítja az oxidatív foszforilációt, azaz az ATP-termelést (Zuhra and Szabo, 2022). Ennek következménye a sejtek energiaellátásának gyors összeomlása és pusztulása. Ez a hatás azonban nem szelektív (Carbone et al., 2025). A cianid minden olyan sejtet károsít, amelyben elegendő koncentrációt ér el, nem csupán a daganatsejteket. Egyes szerzők szerint a daganatsejtek sérülékenyebbek lehetnek a cianiddal szembeni állítólag alacsonyabb méregtelenítő kapacitásuk miatt, például a rodanáz kisebb aktivitása, illetve az amigdalinból cianidot felszabadítani képes β-glükozidázok nagyobb aktivitása következtében. Ezeket a hipotéziseket azonban nem igazolták egyértelműen (Carbone et al., 2025; Greenberg, 1980; Jaszczak-Wilke et al., 2021). Az in vitro kísérletek mindazonáltal azt mutatják, hogy az amigdalin bizonyos körülmények között képes elpusztítani a daganatsejteket, jellemzően apoptózis, vagyis programozott sejthalál kiváltásával vagy a sejtciklus leállításával (Spanoudaki et al., 2023). Például egyes, emlőráksejt-vonalakon végzett in vitro vizsgálatokban amigdalinexpozíció után a proapoptotikus Bax fehérje és az antiapoptotikus BCL-2 fehérje arányának növekedését, valamint a kaszpáz-3 aktivitásának fokozódását írták le, ami az apoptózis kiváltásával járt együtt (Lee and Moon, 2016; Zielińska et al., 2022). Hasonlóképpen a kolorektális karcinóma, a nem kissejtes tüdőrák és a prosztatarák sejtes modelljeiben is leírtak olyan amigdalinhatásokat, amelyek a migráció és az invazivitás gátlásával, valamint az apoptózis kiváltásával függtek össze (Park et al., 2005; Qian et al., 2015; Spanoudaki et al., 2023). Egyes munkák az amigdalin hatására a ciklooxigenáz-2 (COX-2) és az indukálható nitrogén-monoxid-szintáz (iNOS) expressziójának csökkenésére is utalnak, ezek az eredmények azonban túlnyomórészt gyulladásos kísérleti modellekből származnak, nem közvetlenül daganatsejtekből (Yang et al., 2007). Az amigdalin gyulladáscsökkentő és antifibrotikus hatásait az onkológián kívül is leírták. Tüdőfibrózis és vesefibrózis kísérleti modelljeiben az amigdalin mérsékelte a fibrotikus elváltozásokat és csökkentette a fibrózis egyes markereit (Guo et al., 2013; Jiao et al., 2023). Köhögéscsillapító és asztmaellenes hatásokról is beszámoltak, ami megfelel a köhögés és nehézlégzés elleni hagyományos alkalmazásnak. Ezeket a hatásokat állatokon vizsgálták: az amigdalin csökkentette a köhögés gyakoriságát, asztmamodellekben pedig mérsékelte a gyulladásos választ és a légutak átépülését (Cui et al., 2023; Miyagoshi et al., 1986). Ezenkívül állatkísérletek antiaterogén, vagyis érelmeszesedés elleni védőhatásra és fekélyellenes hatásra is utaltak; az amigdalin adása csökkentette a kémiailag kiváltott gyomorfekélyek kialakulását (Abdel-Gawad et al., 2023; Wang et al., 2020). Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeknek az ismereteknek a túlnyomó többsége laboratóriumi kísérletekből származik. Az állatokon végzett preklinikai in vivo vizsgálatok összességében nem mutatnak daganatellenes hatást, vagy csak korlátozott hatást jeleznek, az embereken végzett klinikai vizsgálatok pedig nem igazolták a daganatellenes hatásosságot (Carbone et al., 2025; Milazzo et al., 2015). Az amigdalinnal végzett sikeres rákkezelésről szóló állítások túlnyomórészt kontrollcsoport nélküli egyedi esetleírásokon alapulnak. Az ilyen beszámolók önmagukban nem teszik lehetővé a hatásosság megbízható megítélését, és azt sem, hogy a kezelés esetleges hatását elkülönítsük a betegség spontán lefolyásától, az egyidejű kezelésektől vagy a placebohatástól. Az embereken végzett klinikai vizsgálatok korlátozottak. A szakirodalom két nagyobb, az Egyesült Államokban az 1980-as évek elején végzett klinikai vizsgálatot ismertet, amelyek onkológiai betegeknél értékelték az amigdalint vagy a laetrilt. Ezekben a vizsgálatokban összesen 178 betegnél nem igazoltak objektív javulást a daganatos betegség lefolyásában, nem figyeltek meg daganatregressziót vagy a várható lefolyáshoz képest hosszabb túlélést. A betegek egy részénél a fájdalom szubjektív csökkenését írták le, ami kísérő tényezőkkel vagy egyes metabolitok hatásával függhetett össze (Moertel et al., 1981; Moertel et al., 1982). A szisztematikus áttekintések arra a következtetésre jutnak, hogy nem áll rendelkezésre megbízható bizonyíték az amigdalin emberekben kifejtett daganatellenes hatásosságára, miközben a súlyos mellékhatások kockázata dokumentált (Carbone et al., 2025; Milazzo et al., 2015). Az utóbbi években új in vitro vizsgálatokat tettek közzé a lehetséges daganatmegelőző hatásról, vagyis a daganatok kialakulásával szembeni védelemről. Kísérleti tesztekben az amigdalin antimutagén vagy genoprotektív hatásait is leírták, ezek az eredmények azonban előzetesek, és in vivo modellekben, majd klinikai kutatásokban is megerősítésre szorulnak (Erikel et al., 2023; Todorova et al., 2017).
Becslések szerint testtömeg-kilogrammonként 0,5–3,5 mg cianid halálos lehet az ember számára. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a cianid akut referenciadózisát (ARfD) 20 μg HCN-egyenérték/testtömeg-kilogramm értékben állapította meg, ami a legalacsonyabb jelentett halálos dózis huszonötöde. Egy 70 kg-os felnőtt esetében az ARfD körülbelül 1,4 mg HCN-nek felel meg. Az EFSA becslése szerint már három kis nyers sárgabarackmag — összesen körülbelül 370 mg — egyszerre történő elfogyasztása is meghaladhatja a biztonságos határértéket egy felnőttnél. Kisgyermekeknél akár egyetlen kis mag is a biztonságos szint túllépéséhez vezethet (EFSA, 2016). Ezek a becslések összhangban vannak a jelentett esetekkel: az orvosi szakirodalom gyermekeknél és felnőtteknél is leír akut mérgezéseket néhány sárgabarackmag vagy keserűmandula elfogyasztása után (Jaswal et al., 2018). A cianidmérgezés tünetei közé tartozik a fejfájás, zavartság, hőhullámok, hányinger és hányás, szorongás, gyengeség és vérnyomásesés, súlyosabb esetekben nehézlégzés, görcsrohamok, eszméletvesztés és légzésleállás miatti halál. Az alacsonyabb dózisoknak való tartós kitettség például álmatlansággal, idegességgel, ízületi fájdalmakkal és általános gyengeséggel járhat (EFSA, 2016; EFSA et al., 2019). A szervezet kis mennyiségű cianidot képes méregteleníteni azáltal, hogy rodanáz és más szulfurtranszferázok közreműködésével tiocianáttá alakítja, e mechanizmus kapacitása azonban korlátozott (Buonvino et al., 2022). Egyes források szerint kén vagy bizonyos kofaktorok hiányában a méregtelenítés lassabb lehet, például kifejezett B12-vitamin-hiány vagy nagy dózisú C-vitamin alkalmazása esetén (Jaswal et al., 2018). Laetrilt szedő onkológiai betegeknél is leírtak súlyos mérgezéseket, különösen nagyobb mennyiségű mag egyidejű fogyasztásakor; egyes esetek kórházi kezelést igényeltek. Ezen okok miatt számos ország betiltotta a tiszta laetril értékesítését (Carbone et al., 2025). Az étrend-kiegészítők adagolása eltérő; gyakran kapszulánként körülbelül 20 mg amigdalint tüntetnek fel, ami nagyjából egy keserű magnak felel meg. A gyártók általában napi 1–2 kapszulát javasolnak, ami az adagolás betartása és az élelmiszerekből származó további amigdalinbevitel elkerülése mellett felnőtteknél elvileg nem haladná meg a cianid akut referenciadózisát (EFSA, 2016; EFSA et al., 2019).
Számos más növényi anyagot is vizsgálnak lehetséges daganatellenes vagy támogató hatásai miatt. Néhányuk ígéretes eredményeket mutat a preklinikai vizsgálatokban, és nem jár akut toxicitás kockázatával. Hangsúlyozni kell azonban, hogy alkalmazásuknak csak a standard kezelés kiegészítéseként, mindig a kezelőorvossal egyeztetve van értelme.
A fehér fagyöngy (Viscum album) kivonata Európában a komplementer onkológia leggyakrabban alkalmazott módszerei közé tartozik. Az injekciós készítményeket különösen Németországban és Svájcban használják, elsősorban az életminőség javítására. Egyes klinikai vizsgálatok a kemoterápia mellékhatásainak ritkább előfordulásáról, jobb étvágyról és a fáradtság enyhüléséről számolnak be. Az áttekintések és metaanalízisek bizonyos klinikai kimenetelekre gyakorolt lehetséges hatást is jeleznek, az értelmezést azonban korlátozzák a módszertani különbségek és a rendelkezésre álló vizsgálatok minősége (Loef and Walach, 2020; Pelzer et al., 2022). A fagyöngyöt általában alacsony toxicitásúnak tartják, és egyes országokban támogató kezelésként engedélyezett (PDQ Integrative and Board, 2002).
A kurkumából (Curcuma longa) származó kurkuminoidokat intenzíven kutatják, különösen gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásuk, valamint lehetséges daganatellenes mechanizmusaik miatt. Laboratóriumi modellekben a kurkumin befolyásolja különböző típusú daganatsejtek növekedését, és számos, a daganat előrehaladásával összefüggő jelátviteli útvonalba avatkozik be. Egyes állatmodellekben a daganatok fejlődésének lassulását is leírták (Akter et al., 2025; Ameer et al., 2024). Az embereken végzett klinikai vizsgálatok eddig nem egyértelmű eredményeket hoztak, és jelentős korlátot jelent a kurkumin alacsony biológiai hozzáférhetősége (Anand et al., 2007; Khosravi and Seifert, 2024).
A zöld tea (Camellia sinensis) polifenolokat, különösen epigallokatechin-gallátot tartalmaz, amelyeket lehetséges kemopreventív hatásuk miatt vizsgálnak. In vitro kísérletekben leírták a daganatsejtek szaporodására gyakorolt hatásukat. Epidemiológiai vizsgálatok, különösen ázsiai populációkban, lehetséges összefüggést jeleznek a nagy mennyiségű zöldtea-fogyasztás és egyes daganatok alacsonyabb előfordulása között, az eredmények azonban nem következetesek, és nem lehet belőlük oksági kapcsolatot megállapítani (Schulze et al., 2017; Yuan, 2013). A zöld tea általában biztonságos, nagy mennyiségben azonban érzékeny személyeknél álmatlanságot okozhat, egyes koncentrált kivonatai pedig megterhelhetik a májat (EFSA et al., 2018; Grajecki et al., 2022).
A rezveratrol és a gyümölcsökből, illetve zöldségekből származó más antioxidánsok, például a kvercetin vagy a genisztein sejtes modellekben a gyulladás, az oxidatív stressz és a sejtes jelátvitel szabályozásával összefüggő hatásokat mutatnak, beleértve az apoptózishoz kapcsolódó útvonalakat is (Huminiecki, 2022; Pawłowski et al., 2024). Emberekben kifejtett klinikai előnyük nem egyértelműen igazolt, ugyanakkor bizonyos javallatokban klinikai vizsgálatok folynak (Joao et al., 2013; Pawłowski et al., 2024; Singh et al., 2019). Ezek az anyagok a szokásos étrenddel is bevihetők, alacsony kockázat mellett, és lehetséges előnyökkel a szív-érrendszeri egészség szempontjából (Singh et al., 2019; Weber and Hopp, 2020).
A D-vitamin nem növényi készítmény, megfelelő szintjét azonban összefüggésbe hozzák az általános egészségi állapottal, megfigyeléses vizsgálatokban pedig egyes betegségek, köztük bizonyos daganatok prognózisával is (Keum et al., 2019; Manson et al., 2020; Manson et al., 2019). Hiányállapotban a pótlása hozzájárulhat az immunműködés és az általános erőnlét támogatásához, és az ajánlott adagok betartása mellett rendszerint biztonságos. Nem tekinthető azonban rákkezelésnek, inkább az átfogó ellátás részeként alkalmazott támogató intézkedésnek (Holick et al., 2011; Keum et al., 2019; Manson et al., 2019).
A Kratom World számára írta:
Ing. Matěj Malík, Ph.D.
Tudományos munkatárs, posztdoktori kutató
Agrobiológiai, Élelmiszer- és Természeti Erőforrások Kara, Prágai Cseh Élettudományi Egyetem
Agrokörnyezeti Kémiai és Növénytáplálási Tanszék
Hivatkozások
